A Kőszentes híd

Hallottál már a váci Kőszentes híd legendás történetéről? Ha történelemrajongó vagy, akkor a híd felkeresését mindenképpen vedd fel a városnézős listádra. 

A Kőszentes híd a Gombás patak fölött halad át, a hídon hat szobor áll, ezek nagy részét Bechert József váci kőfaragó mester készítette. A szobrok a következőket ábrázolják: a 12 apostol közül Péter és Pál, a járványos idők miatt, a gyógyítás védőszentje, Szent Kamilla, a halállal tusakodók védelmezője Szent Borbála, a reménytelenség védelmezője Tádé és az úton lévők védelmezője Szent Venánc lovagként ábrázolva.

A váci vásárokra sötét hajnalon érkező szekerek utasainak a híd szürkületben felsejlő szobrai jelezték a megérkezést. Ezeket néhol bábáknak emlegették, és a gyerekeket ijesztgették velük. Alvásra, a szemük becsukására ösztönözve a szekéren utazó kicsiket mondogatták, hogy ha meglátják őket a bábák, akkor meg kell csókolni a „sejhajukat”. A gyerekek érthető módon igyekeztek elkerülni ezt a találkozást, de legalábbis csendben maradtak.

A híd és az 1849-es áprilisi csata legendája

A Kőszentes híd történelmi emlékünk, mely az 1849-es áprilisi csatához kötődik. A várost védő osztrák hadosztályt Christian Götz vezérőrnagy vezette, amikor 1849. április 10-én Damjanich János vezetésével a magyar csapatok megindították támadásukat Vác ellen. A hídon és mellette a sekély Gombás-patakon át tört be a városba Damjanich seregének élén a vörös sipkás fehértollas zászlóalj. Parancsnokuk, Földváry Károly vezette a rohamot a védekező ellenfél golyózáporában.

Götz a Gombás-patak szobrokkal díszített barokk kőhídját mindaddig tartani akarta, amíg csapatai nagy része biztonságban el tud vonulni Verőce felé. A híd elfoglalását végül Földváry Károly alezredes bátorsága döntötte el. 

A történet szerint a tápióbicskei hős zászlót ragadva kezébe, lovával a hídra vágtatott, és bár az ellenség kilőtte alóla a lovat, ő egy másik lóval ismét a hídra ugratott. Ezt a lovat is lelőtték, de Földváry most is sértetlen maradt, és harmadszorra már gyalogosan vezette rohamra csapatait. Földváry bátorságán fellelkesülve lesöpörték a hídról a megdöbbent ellenséget.

A győzelem másnapjának estéjén a vezérek vacsorához ültek, Görgey felajánlotta Földvárynak, hogy válasszon egy új lovat az övéi közül, de Damjanich hangosan közbevágott: „Azt neki, azt az ebadta cigányának! Minek ennek telivér? Hogy a következő csatában megint agyonlövesse maga alatt? Fuvaros ló való neki, nem angol paripa!” Damjanich tréfás megjegyzésével elismerte Földváry bátorságát.